Ellenséges bánásmód

A ház urának nevelt fia lesétált a lépcsőn és befordult a konyhába. Feltépte a hűtőajtót. Lázasan keresett valamit, majd hangosan becsukta a hűtőt. Rossz lábbal kelt fel, mert korán reggel arra ébredt, hogy a házvezetőnő kijelenti, minnél hamarabb hagyja el a szobát, hogy kitakaríthasson végre.

A korán reggel valójában már 11 óra volt, a házvezetőnő pedig félreértés ne essék, nem volt asszony. Egy fiatal, magabiztos lány volt.

-ALEXA!!!!!!!!-üvölt egy helyben állva a konyha közepéről

Válasz nem érkezik. A fiú nagyon mérges kezd lenni, de csupán csak feldúlt, mert tudja, hogy a házvezető lány szándékosan túrta ki az ágyából ilyenkor. Tudja jól, hogy a fiú mindig sokáig alszik, de azt is hogy nagyon el van kényeztetve, amiről már nem a szülei tehetnek. Folyton összetűzéseik voltak emiatt, de nem küldhették el a lányt a háztól, több okból is. Egyrészt mert a ház urának felesége nagyon kedvelte őt, másrészt, mert sosem volt rá panasz a fiú baján kívül, és mert senki más nem tudta olyan jól ellátni a házbeli dolgokat, mint ő.

-ALEXAAAA!!!!!!-harsogta tovább, de nem volt hajlandó elmozdulni a helyéről

Amióta a lány ott dolgozik (és ott is lakik) a házban, ő mindig is lekezelően viselkedett vele. Nem szerette volna, hogy a családján kívül akárki is ott legyen a közelben. Nem bízott meg benne, még akkor sem, ha a lány már több mint 4 éve élt velük. A lány családja nem ismert és minden bizonnyal nem is élnek már. Ő árvaházban nevelkedett és 18 éves kora elérkeztével az igazgató helyhiány miatt megvárta, míg munkát talál és aztán útjára engedte. Így került az árvaházi sok kisgyerek közül ő, mint legidősebb gyerek, a Kaulitz-Trümper család magdeburgi rezidenciájára. A család azonban 3 évvel utána Potsdam-ba költözött, a lánnyal együtt…

-ALEXAAA!!!-ismételte-Hol a ***ba van ez a lány???-indult meg, de abban a pillanatban le is dermedt, mert a lány előkerült

Kényelmesen sétált fel a pincéből és épp gumikesztyűt húzott le a kezéről. Teljes nyugodtsággal nézett fel a fiúra.

-Áh, hát felkelt a fiatal úr?-mosolyodott el elégedetten, majd elsétált a fiú mellett

-Megmondtam, hogy utálom, ha magázol! És hol van a joghurtom???-szemei szikrát szórtak

-Alsó fiók, tojás mögött.-nyitotta meg a vizet a mosogatóban, hogy a reggeli tányérokat elmossa

-Remek! És miért nem jössz, ha hívlak?-kapta ki a joghurtot és a kupakot lecsavarva beleivott

-Mert tudja, nekem dolgom van. Az egész házat én tartom karban.-felelte természetesen

-Ne gúnyolódj velem azt ajánlom!-nézte a lány hátát idegesen

-Eszem ágában sincs.-fordult meg lassan, majd megtörölte a kezét és sarkon fordult

A fiú szobájába tartott, hogy nekilásson az egy heti szennyes és a rendetlenség eltakarításához. Odalennt a fiú továbbra is csak fújtatott magában, majd előkapta a telefonját és bekapcsolta. Egy új sms-e érkezett. Gustav, ez állt a kijelzőn.

Délután megbeszélés a stúdióban. Ott találkozunk, a tesódat mi visszük.-állt az üzenetben

-Marha jó. Már megint. Mi a f**ért kell folyton rohangálni?-tört ki belőle hangosan

-Mert ez a munkájuk.-jelent meghirtelen a lány mögötte, mire a fiú összerezzent

-Mit kersel itt? A frászt hozod rám! Nem úgy volt, hogy a szobámat takarítod? Igyekezz, mert estére vendéget várok!-jelentette ki fellengző hangnemben

-Nem lesz panasz, mint ahogy eddig sem volt soha.-válaszolt teljes higgadtsággal

-Ajánlom is!-húzta fel szemöldökét figyelmeztetve a lányt

-Anélkül is menni fog, köszönöm.-és a kiürített szennyeskosárral a kezében elindult

-Tsz…picsa…-csúszott ki a száján, mire a lány megkövült

Állt ott és tűrte, de ez már sok volt neki. Lassan visszafordult, hogy megbizonyosodjon róla, vajon csak viccből kapta-e a sértést. Csalódnia kellett, bár már lassan nem volt miben csalódni. Elhomályosodott tekintettel nézett a kegyetlen fiúra, aki kitartóan állta azt és meg se rebbent. Beletörődve elfordult és felment az emeletre, hogy folytassa, amit abbahagyott.

A fiú elment lezuhanyozni, de a törölközője az emeleti fürdőszobában maradt és ő ott állt egyetlen kis méretű kéztörlővel a derekán.

-ALEXA!!!!!

-Legközelebb előbb gondolkozzon, aztán cselekedjen!-adta be a törölközőt, már számított rá, hogy ez kell majd a fiúnak

-Ezt mit jelentsen?-nézett érdekesen a fiú

-Azt, hogy előbb gondolja át mire van szüksége, aztán induljon el fürdeni.-mondta, de nem nézett fel egy pillanatra sem, csak maga előtt bámulta a csempéket-Még valamit, fiatal úr?

-Elmehetsz!-utasított azonnal

Délután a fiú elment otthonról a kedvenc autójával, őt pedig egy külön autóval a testőre követte, amint elhagyták a birtokot. A lány az emeleti szoba ablakából nézte, ahogy eltűnnek az utca végében, majd folytatta a munkát. 5 óra körül megérkezett a ház ura és a felesége is.

-Jó napot, uram, asszonyom!-köszönt tisztelettudóan

-Alexa, olyan sokszor próbálunk rávenni, hogy ne magázz minket. De az még hagyján, hogy minket, de hogy a fiúkat is!-nézett kedvesen a nő

-Elnézést.

-Nem tudod, merre vannak a fiaink?-kérdezte a férfi

-Ha jól értettem a stúdióba mentek.-vette el a férfi kabátját és felakasztotta

-Már megint.-sóhajtott a nő

-Szerintem hamar itthon lesznek. Tom fiatok még csak alig egy órája ment el és állítása szerint vendéget vár estére. Nem hiszem, hogy sokáig húzódna, ha úgyis eljön a többiek sem maradnak tovább.

-Szóval vendéget vár…-hangsúlyozta a nő-Én nem ismerek rá a fiamra, Gordon! Mi lett az én kedves Tomommal?-nézett aggódva férjére, s közben a nappaliban foglaltak helyet

-El kéne beszélgetnem vele.

-Talán az segít. Én sejtem mi a baja, de nem változtathatok rajta. Ezt nekik kéne megbeszélni Billel.