-Minden bizonnyal.-bólogat Gordon

-Majd beszélek Billel, hogy üljenek le és oldják meg, mert ez már elviselhetetlen. Még csak 2 hónapja költöztek külön lakásba Norival és már kitör Tomon a frász, hogy egyedül hagyja a testvére.

-Igaza is van, Simone! Emlékszel, mikor kicsik voltak folyton bizonygatták, hogy majd együtt költöznek el, minimum egy ikerházba, mert nem bírják egymás nélkül. De úgy látszik ezt csak Tom vette komolyan.

-Igazad van. Megyek felhívom Billt, de azt hiszem, ha Tom lányt hoz a lakásra, nekünk jobb ha nem vagyunk itt. Nem akarom látni azt a kuplerájt, amit ezek művelnek itt.

-Egyetértek. Hagyjuk kiélni a vágyait és menjünk el vacsorázni kettesben.-fogta meg kedvese kezét a férfi-Mit szólsz?

-Remek ötlet. Akkor megejtem azt a hívást, mikor majd megyünk el. Megyek készülődni.-lép ki a nappaliból-Alexa!

-Igen?-siet le a lépcsőn

-Segíts kérlek készülődnöm! Vacsorázni megyünk.

-Máris.

Az emeleten 4 szoba volt. Egy dolgozószoba, egy a szülőknek, egy Tomnak, és egy pedig az ikertestvérének. Alexa a harmadik szinten kapott egy tetőtéri szobácskát, de ahhoz képest hatalmas volt. Viszont annál szegényesebb. Sosem fogadott el nagy dolgokat a családtól. Ágy, szekrény, íróasztal, tükör és egy kisebb kanapé, ebből állt a berendezés. Külön zuhanyzója is akadt a legfelső emeleten, így sosem kellett lejárni a másodikra, vagy netán a földszintre. Senki sem járt fel hozzá már két hónapja. Azelőtt a család kisebbik fia gyakran kért tőle tanácsot akármiről. Testvéreként szerette a lányt, nem úgy, mint Tom.

Simone szobájában állva a tükör előtt próbáltak kiválasztani egy kényelmes darabot az estére. Alexa sokat tanult el Simone-tól, aki divattervező és saját cége van Berlinben. Akármennyire ellenkezett, a nő folyton elhalmozta saját tervezésű ruháival. De Alexa sosem merte őket felvenni. Túl szépnek érezte őket ahhoz, hogy abban járkáljon a házban takarítás közben és igaza volt. Hétvégeken kimenőt kapott, olyankor oda mehetett ahova akart. Senki sem ismerte igazán, ritkán találkozott ismerős arccal, hiszen az iskola után rögtön a családhoz szegődött. Erre az estére is kimenőt kapott volna Simone-tól és el is ment, azonban nem érezte túl jól magát. Így hát hazament, hogy lepihenjen.

Kicsit korábban ért haza a kelleténél, ugyanis még javában tartottak Tom erotikus játékai a bizonyos vendéggel…

(Ashanti-my lips are waiting)

Halkan lépkedett fel a lépcsőn és próbált észrevétlenül átmenni a folyosón is,  ahonnan a tetőtérre vezető lépcső nyílt. Hirtelen az egyik szoba ajtaja kinyílt és sejtelmes hangulatfény áradt ki a folyosóra. Az ajtón kiszaladt egy női alak elég kevés ruhában,  kacarászva elfutott a folyosó végén levő fürdőszobához és becsukta maga mögött az ajtót.

Alexa sietősebbre vette lépteit,  remélve,  hogy ha a lány nem látta meg őt,  más sem fogja. Már elég közel járt a lépcsőhöz, amikor ismét nyílt a szoba ajtaja és Tom alakja rajzolódott ki halványan a félhomályban, majd a szobaajtó becsapódott és ismét teljesen sötét lett a helységben. Alexa nem látott el az orráig sem,  megdermedt,  nem mert mozdulni,  azzal csak kiderült volna,  hogy „már megint rosszkor van rossz helyen”!

Kirázta a hideg is,  érezte valami rosszul fog elsülni és talán haza sem kellett volna jönnie ma este. Állt a fal mellett szorosan és lehúnyta szemét egy pillanatra, de óvatlanul túl hangosan sóhajtott. Több sem kellett a sötétben mászkáló fiúnak, aki elindult  a hang irányába és szempillantás alatt ott is termett mellette. Alexa kinyitotta a szemét és csak egy megcsillanó szempárt látott,  semmi többet. Kezein érezte ahogy a fiú ujjai végigfutnak és nyakát melegítette a fiú egyre csak közelebbről érkező lélegzete. Meztelen felsőtestének illata keveredett egyfajta alkoholos aromával, ami a fiú igencsak bódult állapotára engedett következtetni. Az ajkait végighúzta a lány nyakán és vészesen közeledett Alexa ajkaihoz,  amikor megállt egy pillanatra és elmosolyodott. Csukott szemekkel vett mély levegőt és suttogva szólalt meg.

-Most akarlak Melanie…-ajkai érintették Alexáét, de ekkor nyílt a fürdőszobaajtó és egy türelmetlen lány támaszkodott az ajtófélfának.

-Igazán?-kérdezte fennhangon-Nem úgy tűnik.

-Mi?-nyitotta ki a szemét abban a pillanatban Tom és tudatosult benne, hogy Alexát fogta közre a szőke Melanie helyett-Te hogy kerülsz ide? És mit művelsz itt?-háborodott fel azonnal és rettentő dühös lett, mintha az alkohol is kiszállt volna belőle

Alexa állt ott és kapkodta a levegőt, majd felhúzta a szemöldökét és pimaszul válaszolt.

-Ha az IQ-jával szeretné fizetni a villanyszámlát, akkor ne csodálkozzon, hogy mellényúl a dolgoknak…-tekintete már szúrós volt

Sarkon fordult mielőtt a fiú szólni tudott volna és el is tűnt a lépcsőfordulóban. Tom még szitkozódott egy sort a folyosón állva, mellette pedig a már elkedvetlenedett Melanie ásítozott.

-Most mi van? Egész éjjel ezt a kislányt fogod szidni vagy csinálunk valami hasznosabbat is?-kérdezte kéjes és egyben már-már undorító hagszínnel

-He?-fordult hirtelen oda a fiú és végigmérte magának a lányt, aki lábával hívogatóan cirógatni próbálta-Még szép, hogy hasznos lesz!-kapcsolt Tom-A libidómnak legalábbis mindneképp!-támadta le a lányt

Ismét kergetőzésbe kezdtek, mintha mi sem történt volna, végül a fiú szobájában kötöttek ki és nem is kerültek elő egy darabig. Valamikor hajnali 1 körül Alexa zajokat vélt hallani lentről, majd egy kocsizaj is társult mellé. Felkelt,  kinézett az ablakon és látta, ahogy Melanie beszáll a taxiba és elhajt, de Tom sehol.

„Mért is kísérte volna ki? Úgysem jön ide többet ő sem, ahogy a többiek se jöttek vissza…”-rázta meg a fejét rosszallóan, majd visszadőlt az ágyba.

***